A VV5 nyertese és volt párja A kód című vetélkedőben indulnak majd, januárban kerülnek az RTL Klub képernyőjére. „Attila és Kinga már túl van a műsor próbafelvételén, és nagyon jól ment nekik a játék, ha élesben lett volna, akkor biztosan sok pénzt nyernek” – mondta a Blikknek egy stábtag. A VV5 nyertese, aki nem cáfolta az állítást, de nem akart beszélni sem erről, sem a Kingával való kapcsolatáról.
 

Baumgartner nagy ugrásáról minden portál és sajtótermék írt, köztük a Sárszentiszapi Harsona, a Legóemberek Magazinja és az Antarktiszi Képes Újság is, így a sztorival nem fárasztjuk az olvasót. Eleve az ugrás egy gigantikus és költséges reklámfogás volt, de a "Red Bull Stratos" című kisfilm – a Riedel Communications és a FlightLine Films gondozásában – azért megér másfél percet, hiszen reklám ide vagy oda, mégiscsak nagyszerű tettről van szó.

A londoni olimpiára készült a Procter & Gamble "Best Job" című szpotja, szintén van benne pénz jócskán. A Wieden + Kennedy ügynökség munkája, és bizonyára sok anyának okozott megható perceket, ugyanis az derül ki belőle, hogy megéri szívni egy-két évtizedet, gürcölni, hajtani, hajnalban kelni, melózni késő éjjelig – mert ha minden klappol, kapunk egy ingyenjegyet egy olimpiai versenyre. Na jó, ne legyünk ennyire cinikusak, a szpot szép, ügyesen vágott, tartalmas és tényleg értékes az üzenete.
 

Számos ócska és szórakozató tévéreklám született idén is, ezek jó részével persze nem találkozhatott a hazai néző, mert vagy kivonult a szpotok elől a konyhába megmikrózni a tarhonyás húst, vagy eleve nem is ment a magyar tévékben. Utóbbi csoportba tartozik az ausztrál Carlton Draught, szórakoztató másfél percet sikerült összehoznia a melbourne-i Clemenger BBDO-nak, felhasználva számos film (Grease, ET) pár emlékezetes jelenetét.

Az alapötlet az, hogy vidám, munkájukkal épp végző bankrablók betérnek egy bárba, hogy egy finom sörrel ünnepeljenek, amikor észreveszik, hogy a lokál tele van zsaruval (akik pedig azt látják, hogy előbbiek táskája tele van pénzzel). Jópofa a megvalósítás, poénos a történet, de persze a sörreklámok alapvetően szórakoztatóbbak, mint a mosószert népszerűsítő kisfilmek – előbbinél a haver, a csajozás, a buli, a foci rendre felbukkan, mint szimbólum.

Mondjuk valahol az üzenet az, hogy mekkora király buli bankrablónak lenni, zsarunak menni meg szívás, de most ne ezt nézzük, hanem az ötletet, a megvalósítást.
 

Egy asszony a minap az amerikai Szerencsekerékben többé-kevésbé megfejtette a feladványt (Seven Swans a-Swimming), de úgy, hogy a szóvégi g-t nem ejtette: nem olyan nagy hiba ez, elég sok amerikai nyeli le a g-t, de ő ezzel sok ezer dollárt veszített.

A műsorvezető majdnem elfogadta a helyes választ, de végül nemet mondott, majd a következő versenyző fejtette meg, kasszírozott 1900 dollárt, ami azért nem rossz, ha az a dolgunk, hogy elismételjük azt, amit fél perccel korábban hallottunk – egy alig hallató g-vel kiegészítve. A vesztes meglehetősen nyugodtan tűrte, hogy elvették tőle a korábbi, nagyobb nyereményt (ami egymillió forint fölött lehetett, a kipörgetett számokat elnézve), de talán a műsor után lebontotta a várótermet vagy a recepciós pultot, nem tudni.

Vannak fix, sziklaszilárd pontok az ember életében, amelyek biztonságot jelentenek, szabályos időközönként bekövetkeződő ismétlődésük jótékony hatással van az ember idegrendszerére, ritmikusságuk, újabb és újabb feltűnésük nagyfokú biztonságérzetet ad: történhet itt bármi, maja világvége, többestés diáktüntetés, ónos eső hat megyében, egy dolog biztos.

A Reszkessetek betörők című filmet nem kell kikölcsönözni a tékából (van még ilyen?), mert karácsonykor egészen biztos, hogy leadja valamelyik csatorna. 24-én például az RTL Klub, este héttől. Lehet, hogy megnézzük a végét, hátha egyszer nem a kis Kevin nyer, hanem a nyomoronc betörők, és jól felképelik a tenyérbemászó képű csirkefogót, Macaulay Culkint.
 

Karácsony előtt két nappal, december 22-én reggel 6 órakor megkezdi adását a közmédia új zenei rádiócsatornája, a Dankó Rádió. A klasszikus magyar nótát, cigányzenét, operettet és népdalt sugárzó hiánypótló tematikus csatorna, Farkas Bálint és Szolnoki Tibor operettművészek vendégszereplésével rajtol.

A tíz nagyváros (Budapest, Debrecen Pécs, Szeged, Miskolc, Szombathely Győr, Nyíregyháza, Szolnok és Mosonmagyaróvár) vételkörzetében fogható Dankó Rádió 6 órától élő kívánságműsorral kezdi meg sugárzását. A Jó reggelhez szól a nóta c. zenés kívánságműsort Erdélyi Claudia, Tarnai Kiss László és Asbóth József vezetik. Déltől a Jó ebédhez szól a nóta kívánságműsorban ismét mindhárom műsorvezetőtől lehet kérni.

Az országos rádió zenekínálata - melyet 80%-ban a cigány és magyar nóta, 20%-ban pedig az operett és a népzene alkotja – mellett híreket is mond. A Dankó Rádió hírei elsősorban a vidéki Magyarország történéseire fókuszál.

A Viasat Play karácsonyi meglepetésként elérhetővé tette a Két pasi – meg egy kicsi legújabb részeit.

A 9. évad első hét része december 28-ig, a következő hét epizód pedig 2013. január 4-ig lesz ingyenesen elérhető. Az ezt követő epizódok a péntekenkénti VIASAT3-as premier után lesznek majd láthatóak az oldalon egy héten keresztül.

Ma indul a Voice élő adása, és nagyon sok múlik azon, hogyan sikerül. Egyfelől meg kell állítani a folyamatosan csökkenő nézettséget. A november 23-i adást még 1 millió 541 ezren nézték, az utána következőre hatalmas esés következett be - 1 millió 241 ezer néző maradt, azaz eltűnt 300 ezer tévéző. A december 7-i párbajadás 1 millió 191 ezer, a legutóbbi pedig 1 millió 147 ezer tévézőt érdekelt. Ekkora befektetéssel, felhajtással, promócióval minimum 1,5 milliós nézettséget kellene szállítania a show-nak.

A fentiek a teljes lakosságban mért számok, de a TV2-nek a reklámozóknak fontos 18-49-ben kell bizonyítania. Itt a nagyon meggyőző 38,7 százalékról szánkázott le a Voice előbb 31,7-re, majd 29,7-re, végül 27,1-re. Közel 39 százalékról esett tehát három hét, négy adás alatt 27-re, ami aligha lehet megnyugtató a produkciónak (bár ez is bőven a TV2-es átlag fölött van).

A Voice-nak a nézettség zuhanásának megállítása mellett a mesterekkel is foglalkoznia kell, de talán a főszerkesztő, a producer, a vezető stábtagok is látják, hogy eddig halovány a zsűri. Mondani sem kell, hogy egy zenés tehetségkutató sikeréhez nem elég, ha jó hangú emberek lépnek fel és énekelnek valamit, kell egy show-ba dráma, poén, vita, feszültség és megannyi összetevő: és ezek felszínre hozásában jelentős szerepe van a zsűritagoknak. Ha ők csak elpiszmognak egymás mellett, udvariasan dicsérgetik a fellépőket, netén elalélnak a végtelen boldogságtól, és muzikális orgazmusokat emlegetnek, akkor a tévéző ráun. Neki ugyanis kell, hogy civakodjanak, csipkelődjenek, beszóljanak, megnevettessék őt, vagy épp elmondják, kegyetlen őszinteséggel azt, amit az átlagos fogyasztó talán nem vesz észre: hogy bizony probléma volt a szöveggel, kimaradt egy sor, igencsak józsefvárosi lett az angol kiejtés, hamis volt az eleje, szuszogós a közepe, erőtlen a vége.

Óriási szerepe van tehát a mestereknek, fel kell rázni őket, mert eddig Mező volt, aki többé-kevésbé úgy viselkedett, ahogy egy ilyen show-ban kell, éber és aktív volt, dühöngött, hadonászott, kiabált, be-beszólt, egyszóval emóciókat mutatott. Caramel nyilván nehezen tud más lenni, mint amilyen, de bátran félreteheti udvarias lényét a tévéműsor miatt, nem baj, ha vállal néha konfliktust, Malek Andea pedig eddig leginkább indokolatlan kis kacagásokkal hívta fel magára a figyelmet, jót tenne a műsornak, ha többet vitatkozna, harcolna – attól még lehetnek jó kollégák, ha nem értenek egyet néha. Somló maradt a végére, egyszerűen azért, mert jóformán észrevehetetlen: amennyire tiszteletre méltó a zenei múltja, annyira szürke eddig ebben a tehetségkutatóban.  És ne feledjük, eddig ott volt a szerkesztők varázsfegyvere, a vágás: ezután élőben nyomják, arra nincs esély, hogy feltupírozzák a valóságot.

A Voice malmára hajtja a vizet, hogy nincs rivális, hiszen véget ért az X-Faktor, így azok, akik szeretnek rajongani új emberekért, most találhatnak kedvükre olyat, aki megér egy-két sms-t is. Bízhatnak még abban is a stábtagok, hogy lassan, de kezdik beazonosítani a tévézők a fellépőket. Nem véletlenül mennek a beköltözős valóságshow-k és tehetségkutatók élőben 10-14 emberrel: ennél többet a tévéző nemigen tud megkülönböztetni, nem tud nevet kötni az archoz (vagy fordítva), és nem tud azonosulni sem vele – ami nem árt, ha kötődést akarnak kialakítani a versenyző és a néző közt.

A Voice negyvennyolc emberrel indult, ez befogadhatatlanul sok, rengeteg arc és név, ami csak összezavarta a nézőt. Most huszonnégyen vannak, ami még mindig nagy massza, de ezentúl legalább négyesével esnek ki a versenyzők, azaz hamar kialakul a tizenkettes mezőny, és akkor már úgy ülhet le a tévéző, hogy nem csak az ikreket, a Fekete vonat volt énekesnőjét és a furcsa mozgású, szétcsúszott Jimm Morrison-imitátort ismeri meg, hanem szinte mindet.

Addig azonban még sok a meló.

"Anikó szerepel az új sorozatunkban. Nagyon izgalmas széria lesz, amely Budapestre költöző, egy albérletben lakó huszonéves-harmincas fiatalok életét mutatja be. Egy ilyen nagyszabású produkciót természetesen főműsoridőben vetítünk majd mindennap, és legalább olyan izgalmas lesz, mint a Barátok közt" - nyilatkozta Kolosi Péter a Blikknek.

"Bár kissé úgy hat majd, mintha reality lenne, egy fikciós történetről van szó, amelyben viszont nem színészek játszanak, hanem amatőrök. Azt kell mondjam, Anikó a legtapasztaltabb közülük. A forgatások már zajlanak, a szereplőválogatás is megtörtént, de tovább folyik a legjobb karakterek keresése. Jövőre kerül majd képernyőre" - tette hozzá.

Itt egy kép róla, aligha fog apácát játszani: