A Megasztár valójában a Pop Idol koppintása volt, nem egy szabályosan átvett, kifizetett formátum, így a TV2 azt tett vele, amit akart: mivel az sms-ekből, az énekesekre leadott, emelt díjas támogató hívásokból volt némi pénz, a csatorna addig húzta a show-t, ameddig csak lehetett, gyakran hízott három, négyórás műsorrá, persze tengernyi reklámszünettel közben. Amikor a nézők fele már bőven elszunyókált, és halk horkolást hallatva Liptai Claudiáról álmodott, a másik fele pedig jobbra-balra dőlt, mutató és hüvelykujja segítségével próbálta nyitva tartanai a szemét (tehát úgy éjfélre), Till Attila végre eredményt hirdetett, és kiderült, hogy ki az aktuális kieső. Mondjuk a show nézőinek nagy része erről csak a másnapi netes hírekből értesült, mert péntek este, egy dolgos munkahét után nem mindenki bírt éjszakázni.

Jó hírünk van a Voice-ot váróknak: egy bennfentes elárulta, hogy a TV2 ezúttal nem követi el ezt a hibát, hogy végtelen hosszúságúra nyújtsa tehetségkutatóját. A formátum annyira kötött, hogy nem is tehetné: feszes, pörgős adások várhatóak. A Megasztárnál  legalábbis biztosan rövidebb lesz az adásidő, és talán nem mutatják meg ötvenhatszor, újra és újra az egy órával korábbi produkciókat.