Ötezer műsorpercet gyártott - termékmegjelenítéssel - a 2008-ban alapított AGB produkció itthon, köztük volt a viasatos A cég hangja, Szeretem a testem, a TV2-re készült SP: Furcsa hétköznapok, A Nagytakarítás. A vállalat képviselője, Barna György arról beszélt a Média Hungaryn, hogy mennyi energia kell egy szponzorfinanszírozott műsor elindításához is: volt olyan, aminek indulása előtt fél éven keresztül voltak mítingek, heti rendszerességgel, 20-23 résztvevővel.
Barna György szerint a folyamat körülbelül tízlépcsős: a gyártó kreatívtól a sales-hez került a projekt, utána pedig a tévé kreatívjaihoz. Onnan a csatorna sales-csapatánál a labda, majd a tévétársaság jogásza is beszáll. Eztán visszakerül a kazetta a gyártóhoz, aki elolvassa a rengeteg e-mailt, átalakít, majd csak eztán mutatja meg a terméket népszerűsíteni kívánó harmadik félnek. Az ott kapott észrevételekkel kerül vissza az anyag a gyártóhoz, belenyúlnak újfent, dolgoznak rajta, majd onnan a tévéhez küldik, és jó esetben mehet képernyőre a műsor. Egy ilyen procedúra több hónapig elnyúlik. Barna úgy látja, hogy a tévé sales-esei sem mindig vannak topon (olyan ajánl a cégnek, ami nem megvalósítható), és a produckt placementben érdekelt vállalatok ügynökségei a legtöbbször inkompetensek, észrevételeik rosszak, semmi pluszt nem tesznek hozzá a sorozathoz.
Sokszor előfordul, az AGB által ismert esetek 80%-ban, hogy kompenzálni kell a partnert a végén, mert nem azt kapta, amit a legelején ígértek neki (nem látszódhat folyamatosan egy márka, mert visszatetszést kelt, utálni fogja a néző – kiderült a kutatásokból). Barna György szerint az árak állandóan változnak, a termékelhelyezést nem lehet összehasonlítóan mérni például a reklámszpottal. „Azonban termékelhelyezésben jövő van, megéri ezzel foglalkozni, ugyanis egyre nagyobb arányokat ölt a reklámkerülés” – jelezte.
