A TV2 műsorvezetője nyílt levelt írt Ómolnár Miklósnak Facebook-oldalán:
"Tisztelt? Ómolnár Miklós!
Néhány nappal ezelőtt kaptam ismeretlen számról egy SMS-t: "Hát ennyire haragszol?" Ennyi állt benne. Engem úgy neveltek, hogy mindig vállaljam a nevem ezért visszakérdeztem: "Aláírás?" Jött a válasz: "Ómolnár Miklós. (De tudom, te ezt a nevet már nem ismered)" Soha nem nyúltam még a nyílt levél formulához, de most elérkezettnek látom a pillanatot.
Nagyon is jól ismerem ezt a nevet. A Story és a Best magazin lassan 15 éve él a szakmai, de főleg a magánéletemből. Elég jól. Több száz címlapon és egy 15 részes (általam nem hozzájárult) életrajzon át nagyon sok forint vándorolt már a kiadó zsebébe az életem folyásából.
Sokszor tűnődtem az újságos stand előtt állva, hogy milyen érdekes lenne, ha létezne egy hazugságvizsgáló az újságokra kifejlesztve. Ha az emberek betennék a gépbe az újságot, és csak azokat a lapokat adná ki, amin igazat írnak. Adnának-e a megmaradt 3 oldalért is ennyi pénzt?
Persze ez illúzió, és magam is tudom azzal, hogy ezt a szakmát választottam, vállaltam az ezzel járó következményeket is. A ma megjelent, minden emberi és magánélethez való jogot megsértő cikk után mégis azt érzem, hogy ELÉG!
Elmesélek egy történetet:
2007 májusát írjuk. Egy kicsit felhős napon egy család (apuka, anyuka, 8 hónapos tüneményes kislány és egy nagymama) útnak indul a kislány addigi életének egyik legszebb pillanata felé. 20 perc múlva megérkeznek a Szent István Bazilikához, ahol már nagyon sok rokon és barát várja őket, hogy közösen áldást kérjenek a kislány életére. Mindenki mosolyog, és csupa szeretet van a levegőben. Isten házában vagyunk, ahol még a nem hívők is érzik az áldott pillanatot.
Az ötvenfős tömegben ott áll egy család. A családfőt, aki két ismert magazin főszerkesztője többször vendégül látta már az ünneplő család az otthonában és teljes bizalmat élvezett.
A keresztelő végén a férfi odalép a nyolc hónapos Pankát tartó anyukához. Hozzám. Mosolyog, csókot nyom az ártatlan szemekkel néző kislány homlokára, és megsimogatja a fejét.
Aztán ugyanez a száj és kéz egy kis idő elteltével minden szégyenérzet nélkül kiadja a parancsokat az anyuka elleni mocskolódás és hazugságok leírására az általa vezetett lapokban. A példányszámért bármit.
Sajtószabadság van.
Ebben hiszek és abban, hogy a sors bölcsen mindent kiegyenlít.
És ez elől Te sem bújhatsz el!
Liptai Claudia"
