Nem azzal van a fő baj, hogy gurgulázó kacajokat hallató Csobot Adél tündéri mosolygombócként, cukormázzal bevont szeretetcsomagként csipog a képernyőn, de nem is azzal, hogy néha nem hagyja végigmondani a hebegő-habogó betelefonálók amúgy sem épp épületes szövegeit. Nem is azzal van a legnagyobb baj, hogy alkalmanként teljesen leépült, lelassult, mondanivalóval, ötlettel egyáltalán nem rendelkező emberek telefonálnak be a műsorba, ki tudja mi okból: semmilyen gondolatuk nincs a műsorról, de ha lenne, akkor sem tudnák elmagyarázni (nem a képen lévőkről van szó).
A legfőbb gond VV6 kísérőműsorával, hogy nem a realityt követő nézőket leginkább érdeklő témára reflektál, hanem a szerkesztők által előzőleg összetákolt műsorrendet igyekszik szigorúan betartani, figyelve a bejátszások pontosságára, a precíz elköszönésre. A péntek esti összefoglaló azzal ért véget, hogy az egyik szereplő, bizonyos Gyúrós Józsi mindenképp haza akar menni, betelt a pohár, nem marad egy percet sem. Csobot Adél viszont Aurelio szerelmi életéről csacsogott 25, végtelen hosszúnak tűnő percen keresztül a betelefonálókkal, másfél-két nappal korábban történt eseményeket elemezve, természetesen rettentő felszínesen.
A VV-követőket leginkább érdeklő téma egy pillanatra sem került elő, és ezért nyilván nem csak az X-faktoros lány hibáztatható (hiszen ő szorgos munkavállalóként csak azt mondja, amit leírnak neki az adásmenetbe, amit bemondanak neki a fülesen), hanem a rugalmatlan szerkesztők is. Mi meg itt maradunk értetlenül a tévé előtt, szívünkben félelemmel: mi lesz Gyúrós Józsival?
