Mivel sokaknak nincs RTL II-jük, de amúgy követnék a fülessel távirányított Delhusa Gjon szürreális kalandjait a nő nemmel, némi késéssel, de leírjuk, miképp láttuk az október 28-i, kétségkívül mozgalmas és szórakoztató adást. Paródiaként kell nézni a párkeresőt, és észrevenni, miképp szívatja a komplett stáb a főszereplőt és kis híveit.

Az elején a romantikus lelkületű dalnokhoz kellett verset kellett írni, „Johnny és én” címmel, amit a nők körömrágás közepette megszültek, majd felolvastak. Az afrikai táborszolgának öltöztetett, változatlanul idétlen Pákót ugyan jólelkűen odaengedték a főhős mellé, de a lányok a földön ücsörögtek, mint kutyák a gazda lába mellett. „Én sokk alatt vagyok, nem tudok dönteni”- dünnyögte a versek meghallgatása után az albán, és voltunk ezzel egy páran a képernyők előtt is.

A néhol büntető, kisiskolás szintű poémák után női szócsata, dühöngés volt soron, kellett már a dráma a műsorba. Az egyik kiközösített nő el is vonult, hogy nagy magányában sirassa, sajnálja önmagát, neki is csak Fekete Pákó hiányzott, akit bizonyára a szerkesztők küldtek oda, hátha kisül valami dermesztően nagy marhaság belőle. Így is történt, a dadogó médiabohóc elmesélte, hogy amikor Nigériában volt kisgyerek, és összeveszett anyjával, akkor kiment a szavannára, nézte a zsiráfokat, oroszlánokat, ez megnyugtatta. Minket ugyan nem nyugtatna meg, ha a falu szélén oroszlánok mászkálnának, de Pákót ez nem zavarta. „Sírtam és énekeltem” – tette hozzá, és ettől valószínűleg el is kotródtak a fenevadak.

Eztán randi következett egy tök üres színházban, Delhusa átírta és megzenésítette a versírásban nyertes nő, bizonyos Erika szövegét. Vacsoráztak is egyet, csók is csattant. „Nagyon szenvedélyes volt, mintha magától, Jézustól kaptam volna egy csókot” – elemezte a nő, biztos örül a klérus. Nem voltak boldogok viszont a rivális nők, mert a kéjlakban a muzsikus és a szőke nő bezárkóztak a szobába. „Úristen be van rúgva. Ez a valódi énje, kiszakad a szívem. Ha benn alszik, én meghalok” – ilyeneket mondogattak a döbbent, vagy döbbenetet mímelő asszonyok a teraszon.

Az estnél csak a reggel volt szebb, ugyanis a széplelkű bárd vígan horkolt, a nő meg úgy helyezkedett, hogy a hónalját szagolgathassa. Idő közben kiderült, hogy egy rivális nő fehérneműjében tette a szépet Erika az előző éjszakán, amire majdnem gutaütést kapott a tulaj. „A bugyim fövetted? Gratulálok, egy undorító lotyó vagy!” – támadt rá sziszegve. Catfight.

A nagy bőgések után, amikor sem szem, sem a csomag százas papír zsebkendő nem maradt szárazon, egy jó unalmas rész, főzés, sütögetés következett, feltehetően a stáb nem akarta egy nap kétszer egymásnak ugrasztani a nőket, mivel nem volt céljuk, hogy az egyik az elmegyógyintézetben kössön ki, a másiknak egy székláb álljon ki a nyakából, a harmadikat pedig le kelljen kötözni idegroham miatt.


A vége felé Delhusa mondott még pár frappáns szöveget, amelyért nyelvtanból egyes járna („még több törődést kell ővele alkalmaznom”), illetve átsejlő kettősségről filozofált, de Keleti Andrea igazából nem tette egyszerűbbé neki az életet, hiszen olyanokat mondott neki, mint: „Ha megfogadod a tanácsomat, azt a négy lányt választod, akit igazán szeretsz.”


Eztán kiderült még egy fontos dolog, konkrétan az, hogy Delhusa áttért a többistenhitre: „Sokat meditáltam, de az istenekhez hiába fordultam, mosolyognak és hallgatnak” – summázta a fényceremónia elején helyzetét, majd a nők pislogtak riadtan, ugyanis lilás-bordós inghez sárga nyaksálat és világoszöld nyakkendőt álmodott a nyilvánvalóan kibaszós hangulatban lévő kegyetlen sylist (vagy a közeli vándorcirkusz bohóca).

Delhusa utána a szívéről beszélt, egy előzetesen leírt szöveg bemagolása után - amúgy viccesen, megemlítve, hogy négy részből áll, hiszen ott a két kamra, két pitvar. Lovas, musztángos hasonlatok és az obligát „elfogadod tőlem a fényt?”-kérdések után kiderült,hogy Johnny egyben pap is: „Ugyanazt érzed, amit én? Akkor légy áldott” – mondta teátrálisan. A popzenész később még kézcsókot is kapott egy hálás kis teremtéstől:

A szövegírónak dicséret jár, a szürreális hangulatot csak fokozták az olyan mondatok, mint a „ha a következő életemben kenguru lennék, akkor le lennél az erszényemben”, vagy a kidobott nőknek odavetett „találkozunk majd még valahol, a világ végén, amikor az univerzum egyetlen pontban zsugorodik össze.”Mi mást is mondhatnánk végén, mint amivel Delhusa is kedveskedett egy elbocsátott asszonynak: „Good bye, my darling!”

Jövünk még, és ezt vehetitek fenyegetésnek is!