"Már nem tudom megmondani, hányszor néztem végig a Dallast, annyira szeretem, nagy rajongó vagyok. Annak idején szenvedés volt, hogy hetente csak egy epizód volt a tévében, mert ez a sorozat tipikusan olyan, amelyből minden nap megnéznél legalább egy részt. Ez volt az a film, amelyben mindenki, mindig szép és csinos volt, Pamela és Samantha még mai szemmel nézve is elképesztően jól néz ki. Olyan ruhákat viseltek, amelyeket a kilencvenes években kikerekedett szemmel néztem. Tetszett a sztori, érdekelt a gazdagok világa és kíváncsian vártam Pamela és Bobby könnyfakasztó szerelmének alakulását. Pamela volt a kedvencem, Ray Krebbs viszont nagyon idegesített és a leghálásabb szerep, bármennyire is gonosz figurát kellett alakítania, Jockeyé volt. Néhány éve jártam Dallasban, terveztem, hogy megnézem Southfork Ranchet is, de elkéstünk volna a rodeóversenyről, ezért ez kimaradt az életemből. De nem bánom, mert így legalább megmaradt az illúzió, hogy valóban ott és nem egy díszletházban éltek a szereplők" - nyilatkozta az RTL-nek Lilu.

Szellő István emlékeit is összeszedték: "Voltak epizódok, amelyeket megnéztem, hiszen a környezetemben szinte mindenki a sorozat rajongója volt, így én is kíváncsi voltam rá. Mivel nem egymásra épülő epizódok voltak, így én is értettem a cselekményt. Hamar kiderült, ki a sorozat pozitív, negatív figurája, ki az örök vesztes, a jó nő, mindenki kiválaszthatta azt a személyt, akivel azonosulni tudott. Ráadásul jól mulattam a barátaim beszámolóin, akik elmesélték: minden alkalommal, amikor ittak a filmben, ők is koccintottak. Mivel én sokat voltam akkoriban külföldön, hiszen a kilencvenes években már külpolitikai tudósítóként dolgoztam és sosem voltam sorozatfüggő, nem lettem elvakult rajongó, de az vitathatatlan, hogy kultikus sorozattá nőtte ki magát, amely folytatását is nagy érdeklődés kíséri. Én sem hagyom majd ki a premiert."